„Gyermekeink egészsége inspirál a legjobban”
– interjú Melindával és Miklóssal a Mendula alapítóival
A Mendula nemrég robbant be igazán a köztudatba, és nem is ok nélkül! A márka hatalmas kínálatában olyan közkedvelt termékek jelennek meg, mint a reggeliző granolák, magkrémek és magkeverékek, mindezek pedig hallatlan minőségben. Csak válogatott természetes összetevők és finomságok, amit az ember a saját gyermekének is nyugodt szívvel adna! A családok hónapja alkalmából interjúnkban Melindát és Miklóst kérdeztük.
Kezdjünk mindent a legelején. Megismerkedésetek hajnalán gondoltátok volna, hogy évekkel később közös vállalkozásba kezdtek? Akkor milyen ötleteitek voltak a jövőre nézve?
Melinda: 18 éve ismerkedtünk meg, egyetemista korunkban, én jogásznak tanultam Miki pedig közgazdásznak. Akkor még egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy egyszer egy közös vállalkozásba kezdünk. Persze mindig is gondolkodtunk azon, hogy jó lenne valamit közösen csinálni, de az első gyermekünk megszületésig ez nem volt explicit, nem gondolkodtunk rajta komolyan. 2014-ben elvégeztem egy cukrász OKJ képzést, majd az első kisfiunk megszületése után a tettek mezejére léptünk.
Miklós: Annál többet sosem beszéltünk a vállalkozás ötletéről, mint bárki más, hogy kellene egy céget alapítani.
Melinda: A legelső ötletünk a vállalkozásra a fagyi volt. Emlékszem, hogy autóban ültünk amikor arról fantáziáltunk, hogy ez egy milyen jó ötlet, hiszen akkoriban még jó minőségű dobozos fagyit nem lehetett kapni. Amikor utánanéztünk, hogy ez micsoda befektetés és előírásoknak való megfelelést jelent, akkor elvetettük ezt az ötletet.
Miklós: Az indulásunk óta persze eltelt már majd 9 év, így ezalatt az idő alatt nagyon sokat fejlődtek a gasztroblogok és az élelmiszeripar is a különféle mentes finomságokban.
Miklós, te közgazdásznak tanultál. Ezt a tudásod 100%-osan tudod kamatoztatni a vállalkozásban?
Miklós: Sajnos szerintem nem mindenki azt az egyetemet végzi el elsőre, amiben pont jó. Én inkább egy implicit mérnök vagyok, amit jól kiegészít a vállalkozásban a közgazdász végzettségem, hiszen az egyetemen egy elég strukturális gondolkodásra tanítják meg az embert. Szerencsére rengeteg mindent tudok hasznosítani a tanulmányaimból, hiszen érteni kell a számvitelhez, a gazdálkodáshoz és a logisztikához, ezek pedig mind hozzájárulnak a cégbeli feladataim elvégzéséhez. Nem érzem azt, hogy pályaelhagyó lennék csak azért, mert jelenleg nem egy bankban dolgozom. Ami még fontos, hogy 8 évig értékesítő voltam egy kereskedelmi bankban, az ott megszerzett tudást és munkatapasztalatot pedig most nagyon jól tudom hasznosítani.
Na és a gyümölcsös gondozása mellett van még más is, amit annyira szenvedélyesen művelsz?
Miklós: A gyümölcsös mellett a fermentálás az egyik nagy szenvedélyem, volt egy időszak amikor a joghurttól a zöldségeken, gyümölcsökön át mindent fermentáltam. Ezzel hobbi szinten a későbbiekben szeretnék majd többet foglalkozni, de sajnos jelenleg nincs erre kapacitásom.
Családi vállalkozásban nem lehet egyszerű. Nálatok hogy megy a közös munka? Hogyan osztjátok fel a feladataitokat egymás között?
Melinda: Sajnos van egy limit, aminél jelenleg nem tudunk több embert felvenni, így sok mindent nekünk kell megcsinálni. Én vagyok a termékfejlesztő, a marketingnek a kreatív része, Miki pedig minden más. 🙂 Ő sokkal proaktívabb mint én, én a háttérben jobban szeretek lenni. Hogy a közös munkáról is beszéljünk, meg kell említenünk, hogy nyilván nálunk is vannak néha konfliktusok, mint minden munkahelyen. A miénk persze annyival speciálisabb, hogy mi házastársak is vagyunk, így kénytelenek vagyunk mindent megbeszélni azonnal annak érdekében, hogy nehogy elfajuljon a helyzet. Miki másfél évvel ezelőtt hagyta ott végleg az addigi főállású munkáját, azóta pedig rengeteget fejlődtünk a munkamegosztásban és a konfliktusok kezelésében is.
Miklós: Nyilván a cégben nem mindent gondolunk ugyanúgy, illetve a feladatokat is pontosan le kell osztanunk, hogy ki mit csinál, optimalizálnunk kell azt, hogy ki miben jó, kinek mire van ideje, illetve vannak olyan területek is amiket közösen csinálunk. Mi sajnos még nem tudunk felvenni külön egy beszerzőt vagy egy értékesítőt, de ezeken folyamatosan dolgozunk, addig pedig mindent igyekszünk házon belül megoldani.
Ebből adódik a kérdés… Hogyan tudjátok menedzselni a munkában és a magánéletben való helytállást?
Melinda: Szerintem ezt elég jól tudjuk kezelni.
Amikor olyan kérdésekről van szó ami esetleg nyomasztó vagy megoldandó problémát jelent akkor azt például hétvégén nem vesszük elő. Ez egy kimondott szabály nálunk, hogy nem kezdünk el róla beszélni
Régen persze ez is más volt. Amikor Miki még a bankban dolgozott akkor rendszeresen a kocsiban beszéltük meg az aktuális kérdéseket. Mostanra már szigorúan nem csinálunk ilyet. Ami még fontos, hogy nincs külön céges telefonszámunk, így 6 óra után és hétvégén már egyáltalán nem vesszük fel a telefont. Ezekkel az apró szabályokkal szerintem jól sikerült elválasztanunk a munkát a magánéletöntől.
Miklós: Nyilván, ha egy cégnél dolgoznék, mint munkavállaló akkor ott is az lenne, hogy az én munkaidőm reggel 8-tól délután 5-ig tart. Ami pedig előtte és utána van az nem érdekel. Szerintem ezt jól be lehet tartani. Alapból nem szeretek úgy bárkivel beszélni, hogy közben a gyerekek ott vannak, nem akarom, hogy azt lássák, hogy miközben velük foglalkozunk akkor félig igazából dolgozunk.
Melinda: Illetve amit még fontos megemlítenünk az az, hogy pár éve elköltözött az üzem, ami sokáig a családi házunknak az aljában volt. Nyilván ez a közelség sem nem segített a helyzetünkön.
Ti mindig inkább a keresletet és a vásárlókat tartottátok szem előtt, hogy nekik mire van igényük. Így jutottatok el a különböző magkrémekig, granolákig és aszalt finomságokig. Viszont Melinda neked mindig is nagy szenvedélyed volt a cukrászat. Egyszer nem szeretnél visszatérni a süteményekhez?
Melinda: Amikor a hobbimból lett a vállalkozás, akkor azt nem úgy éltem meg, hogy de jó, a munkám a hobbim, hanem hogy a hobbimból munka lett. Onnantól már nem szerettem süteményeket sütni születésnapokra mert akkor már sehova sem kívántam azt, hogy én még nekiálljak hétvégén is a munkának. Ez nagyon rossz volt, hiszen egy rekreációs, pihentető tevékenység gyakorlatilag megszűnt az életemben. Ráadásul a sütést sokkal nehezebb kiadni, mert a cukrászat egy összetettebb munka, mint mondjuk a granolát megsütni. Persze ott is egy csomó mindenre kell figyelni, de a sütéshez cukrászok kellenek, nekem pedig nem nagyon volt helyettesem.
De erre a folyamatra van egy másik példám is. Nagyon szeretek kenyeret sütni és itthon pedig már több éve nem veszünk kenyeret, mert azt a mai napig én csinálom.
Ha a kovászos kenyér sütéséből munka lenne, akkor én azt nem úgy élném meg, hogy ez egy pihentető dolog, hanem hogy egy futószalag.
Nekem most így nagyon jó, hogy a sütés újra visszatért az életembe, mint egy hobbi és nagyon szívesen is csinálom akár a gyerekekkel együtt.
Mit gondoltok, mennyire nehéz érvényesülni ezen az alapvetően nagytermelők által dominált piacon?
Miklós: Ahhoz, hogy bekerülj valahova ahhoz rengeteg pénz kell, hiszen a nagyüzemi gyártáshoz nem elég az, ha csak otthon főz az ember, ahhoz, hogy mennyiséget tudjunk hozni gépek kellenek. Mindeközben pedig fel kell építened a márkádat. Márkaismertség nélkül sajnos egy multi sem fog rád nézni. Nekünk akkor nyíltak ki a kapuk amikor bekerültünk a Sparba. Ekkor derül ki a többi nagyobb áruház számára, hogy meg tudjuk ugrani azt a szintet, hogy ilyen nagy mennyiségben szállítsunk. Nyilván organikusan is fel lehet fejlődni ilyen szintre, de az lassabb, illetve attól is függ, hogy ki mennyire határozott.
Melinda: Mi is organikusan fejlődtünk, nem volt befektetőnk. Nekünk a Hungaricool termékinnovációs versenyen való győzelmünk gyorsította fel az organikus fejlődésünket, ez nekünk nagyon jól jött, hiszen hirtelen előreugrottunk 4-5 évet az időben. Szerencsére a Spar-tól tudtunk segítséget kérni logisztikában, minőségbiztosításban és még nagyon sok mindenben. Én mostanában érzek egy olyan trendet, hogy a magyar vásárlóközönség nyitottabb a hazai termékek iránt, nem veszik meg a külföldi terméket csak azért, mert az párszáz forinttal olcsóbb.
A Mendula termékek nagyon hamar berobbantak a piacra, ahogy már említettétek több nagyáruház polcain is ott vagytok. Mit gondoltok, minek volt köszönhető ez a gyors fejlődés?
Melinda: Nekünk a növekedésünk pont akkor indult be, amikor jött a covid. Mi webshopként is működünk, a pandémia bekövetkeztével pedig az emberek nagyon gyorsan átálltak az online vásárlásra. Emellett ebben az időben kerülünk be a Spar-ba is, éppen ezért mi azóta szerencsére folyamatosan növekedünk. A tavalyi évhez képest viszont már nincs akkora növekedésünk, ami a gazdasági válság miatt is lehet.
Miklós: Én még azt is hozzátenném, hogy egy alacsony helyzetből egyszerű nagyot ugrani, viszont egy idő után a piac is határt szab annak, hogy meddig tudunk növekedni. Az tény, hogy a jelenlegi majd 20%-os infláció egyáltalán nem tesz jót a piacnak, és a vásárlók száma is csökken, de nehéz azt kitalálni, hogy valójában mi is történik a háttérben. A Spar-ba való bekerülés egy döntő pillanat volt, de ott bent is kellett maradni.
Az nem ok a hátradőlésre, hogy valakinek van egy nagyon pozitív élménye, hiszen ott kezdődik csak igazán a munka.
Az a fordulóponttal elképesztően sok stresszel járt.
Melinda: Visszatérve az eredeti kérdésre, egy fordulópontot nem tudok kiemelni, viszont az biztos, hogy a magkrém piac itthon nem egy nagyon ismert termékkategória. Azt gondolom, hogy ebben mi vagyunk az egyik legismertebbek a magyar gyártók közül. Ebben természetesen rengeteg munkánk van. Én mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer bekerülünk a Forbesba, és amikor felhívtak minket, hogy szeretnének egy cikket velünk, akkor igaz hihetetlenül örültem neki, de tudtam, hogy nem ezen múlik a sikerünk, hanem a folyamatos, következetes, kitartott munkán és a belefektetett energián.
Mit gondoltok mi teszi igazán különlegessé a Mendula termékeit?
Melinda: Az mindenképp fontos, hogy nem használunk semmilyen adalékanyagot, nincs semmi turpisság. Mi nem élelmiszermérnöki szemlélettel tekintünk a termékeinkre, hogy minél olcsóbban tegyük össze, hanem elérhető alapanyagokat használunk, és arra törekszünk, hogy granolából, mogyoróból, fűszerekből és jó minőségű édesítőkből készüljenek el ezek a finomságok.
Nem azt keressük, hogy a legolcsóbb legyen, hanem hogy a legfinomabb és a legjobb minőségű.
Miklós: Persze mi is összerakhatnák egy olyan terméket, amiben hat féle édesítő és kétféle stabilizátor van, viszont már a kezdetekben is az volt a filozófiánk, hogy olyan termékeket szeretnénk előállítani, amit a gyermekeinknek is szívesen adnánk. Ez az évek során sem változott, ebből nem szeretnénk alább adni.
Melinda: Erre a legjobb példa a Nutella, ami igaz iszonyatosan finom, és nagyon jó az állaga, viszont ezt a krémes textúrát annak köszönheti, hogy az 50%-a pálmazsír. Éppen ezért a mi változatunk lehet, hogy nem annyira selymes, viszont ellenben sokkal egészségesebb.
Ha választanotok kellene melyik terméketeket ajánlanátok a KraftKamra közösségének és miért?
Melinda: Nagy pisztácia rajongó vagyok, úgyhogy a pisztácia krém az egyik kedvencem, ezt sokszor teszem süteménybe vagy fagylaltba is. A másik abszolút kedvencem az a törökmogyorós csokoládés granola, azt rendszeresen fogyasztom, ami egy nagy szó, hiszen azt szokták mondani, hogy ha nem vagy rendszeres fogyasztója annak a terméknek vagy szolgáltatásnak amit csinálsz, akkor rossz úton jársz. Viszont, ha valaki úgy, mint mi granola illatban van egész nap, akkor még ha imádta is előtte, már egyszerűen nem tud belőle többet enni.
Miklós: Én nem vagyok annyira édesszájú, így én nehezebben válaszolok, de a granolákra amikor éppen fogyasztom őket mindig rácsodálkozok, hogy mennyire finomak.
